A hollywoodi #metoo-hullámnak köszönhetően Jean Seberg színésznő tragikus története is eljutott végre az amerikai játékfilm-verzióig - noha erősen kétséges, vajon meghurcolt hősnőjét többen ismerik-e a mai nézők közül, mint mondjuk Kristen Stewart Stones-klipjét a Ford Mustanggal vagy az örökzöld Papa Don't Preach videót Madonna legendás Seberg-frizurájával. Talán még a rutinos filmklubjárók és mozgókép-szakos doktoranduszok is zavarba jönnének, ha plusz egy Seberg-filmet kellene mondaniuk a Kifulladásig új hullámos klasszikusán kívül ("New York Herald Tribune! New York Herald Tribune!")... így aztán a friss opusz mellé érdemes megnézni párat a művésznő jeles alkotásai közül, hogy lássuk, milyen kivételes tehetségű és kisugárzású filmcsillagot kergetett halálba az álnok FBI rágalom-hadjárata.
1/ Mártír és forradalmár
SAINT JOAN (Otto Preminger, 1957)
Seberg nem csupán hollywoodi pályakezdését és híres frizuráját köszönhette Preminger hírhedt Szent Johanna-filmjének, de néhány égési sérülését, majd első egyöntetűen negatív kritikai visszhangját is, amelyből a későbbiekben is jócskán akadt, ékesen bizonyítva, hogy a forradalmárnőket a klasszikus filmszakma sem fogadta több jóindulattal és nyitottsággal, mint a középkori klérus. Ám nyilvánvaló tapasztalatlansága ellenére a 18 éves színésznő mindjárt az első szerepében megmutatta az imázsa alapját jelentő oximoron - "törékeny töretlenség" - hatalmát, amellyel a francia jobbágyokon túl az amerikai moziközönséget is magával ragadta.
2/ Örök kamasz, apa-komplexussal
BONJOUR TRISTESSE (Otto Preminger, 1958)
Francoise Sagan szívszorító melodrámája, a Jó reggelt búbánat! eszményi alapanyagot jelentett a Seberg-karrier beindítására, a mentort jelentő Preminger ezért is vásárolta meg filmjogát új kedvencének. Hősnője, a 17 éves Cécile szokásos nyaralását tölti nőcsábász édesapjával a francia Riviérán, amikor a legfrissebb prédát jelentő nagyvadról kiderül, hogy komoly eséllyel mostohaanya válhat belőle - hacsak a féltékeny csitri felségterülete és függetlensége védelmében nem tudja elszakítani egymástól a középkorú gerlepárt. A Seberg-karakterek epés öngyűlölete ebben a filmben bukkan fel elsőként, miként az a fruska fatale sárm is, amelybe egyaránt belezúgott Truffaut ("Európa legjobb színésznője!") és Godard, biztosítva a színésznőnek alig egy évre rá a filmtörténeti halhatatlanságot.
3/ Sebezhető szépség
ARANYCSEMPÉSZ (Jean Becker, 1964)
Négy évvel a Kifulladásig után a Seberg-Belmondo páros ismét szerencsét próbált egy közös francia alkotással, ám ezúttal egy rendhagyó heist-film keretében: miután ifjú csempészhősünk belezúg bűntársnőjébe, Damaszkuszban meglóg a rábízott sportkocsival, amelybe főnökei 300 kiló aranyat öntöttek - ám nagyon úgy tűnik, Belmondo dörzsölt lóerő-kötője ezúttal is vesztére bízik meg rejtélyes szerelmében. Seberg pályafutása talán leglátványosabb Hókirálynő-szerepét alakítja a vakációs gengszterfilmben: bár figurája itt sem több a korabeli limonádékban rábízott szépséges biodíszletnél, ez a szépség annyi sebezhető melegséggel párosul, ami néhány jelenet után sisteregve leolvasztja alakjáról a karakter kívánta vamp-fagyot.
4/Őrült szerelem
LILITH (Robert Rossen, 1964)
Nem véletlenül kapta Robert Rossen veterán rendező hollywoodi hattyúdala magyar kiadásában az Őrülten szerelmes címet: Seberg ezúttal egy pszichiátriai intézetbe zárt, skizofrén zavarokkal küzdő szexmániást alakít, aki nem csak betegtársait (köztük egy lány!) és a frissen érkezett, jóképű ifjú ápolót csábítja el, de még egy kisfiúra is kiveti hálóját a hétvégi vidámpark-programon. A lendületes spirálban vesztébe süllyedő Lilith figurája Seberg pályájának abszolút tetőpontja, amelyben végre bebizonyíthatja, hogy nem csupán Iowa szalmaszőke válasza Audrey Hepburnre - sokkal inkább a hagyományos női szerepek ellen okkal lázadó, balsorsú Jean Dean, akinek korai halála legalább annyira köszönhető az önmagával folytatott szüntelen küzdelmeknek, mint a sorsát meghatározó különféle pátriárkák elnyomásának.
5/ Renegát szeretők
MACHO CALLAHAN (Bernard L. Kowalski, 1970)
Seberg búcsúja Hollywoodtól egyben az egyik legsötétebb álomgyári ellen-western: egy évre rá, hogy a renitens sztár éneklő bolondot csinált a műfaj két legkeményebb vadnyugati macsójából a Fesd át a kocsidat bárgyú aranyásó-musicaljében, Mexikóban véreskezű macsót farag David "Fugitive" Jenssen középszerű tévészínészből. Miután a bosszúszomjas szökött katona, Callahan brahiból végez egy félkarú századossal nászútján, a friss özvegy fejvadászok seregét uszítja a gyilkosra, majd hipp-hopp beleszeret, miután megpróbál személyesen végezni vele - egy olyan brutális nemi erőszak jelenetben, amelyhez még a spagetti-westernek is csak kétméteres póznával nyúlnának. Bármily különös, a Seberg-pálya csodás összefoglalóját adja ez az alig ismert B-western, szinte mindent felvonultatva, amit a színésznő varázsából látni érdemes: renegátok iránti megszállott vonzalmától Stockholm-szindrómáján át a mélyben parázsló, önsorsrontó indulatig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése