Kevés jobb dolog történt a 21. században a Star Wars-franchise-zal, mint a The Mandalorian nyolcrészes szériája, amely hiperűrsebességgel hagyja faképnél a kortárs sorozatdömping rémesen redundáns cselekménnyel és botrányos cliffhangerekkel ügyeskedő TIE-hatásvadászait. Szikár, nyílegyenes és kerekre zárt epizódjai dinamikus meséjükkel és markáns karaktereikkel a legjobb elődök példáit követik, akiket máris web-oldalak tucatjai szedtek takaros listákba, többnyire a kötelező gyanúsítottakkal. Az alábbi ötösfogatban becsszóra nem szerepel a Dollár-trilógia, Kurosawa-opusz vagy a Mad Max: inkább a kevésbé ismert, ám majdnem olyan kiváló mellékszereplőkre irányul reflektorfény.
1/ Posztapokaliptikus western
A BOY AND HIS DOG (L.Q. Jones, 1975)
A Birodalom bukása után anarchiába hulló galaxisok öntörvényű határvidék-világa egy olyan izgalmas műfaj-keveréket használ mintaként, amelyben sikerrel ötvözték a 70-es évek derekán felvirágzó világvége sci-fiket a western-revíziók korabeli újhullámával. A nagy olajkrízis idején berobbant trend (Ultimate Warrior, Where Have All the People Gone) kultikus éldarabja társainál látványosabban használja a western toposzait és határvidék-esztétikáját, ráadásul a Harlan Ellison-kisregényből írt kalandtörténet sem kezeli olyan vérkomolyan a civilizáció romjain marakodó emberiséget. Élethalál-harc, érdekháborúk, irónia és cuki mesebeli segítőtárs - a Fiú és kutyáját csupán egy kurta féreglyuk választja el a Mandaloriantól, puszta-disztópiáját pedig alig négy év a mától.
2/ Bérgyilkos babával
LONE WOLF AND CUB 1-6. (Kenji Misumi, 1972-74)
Akárcsak Lucas első Star Wars-filmje, a Mandalorian is hemzseg a japán szamurájfilmes áthallásoktól, a Sanctuary-epizód Hét szamuráj-minimálverziójától a Goblin Slayer-animéből ismerős főhősig - a legfőbb előkép azonban a legendás Kozure Ogami-manga hasonlóan híres mozi-adaptációja, amely hat részt ért meg alig két év alatt. A véres szamurájháborúk idején bérgyilkosnak álló ronin, Ittó Ogami különlegessége könyörtelen és mesteri kardforgató-kollégáihoz képest, hogy 3 éves kisfiával járja a vidéket, aki a maga bájos módján néha besegít a küzdelmekben - az első epizódban mindjárt a káoszba süllyedt császári birodalom egyik warlordja ellenfelük, aki Herzogot megszégyenítő elszántsággal és manírokkal tör a páros életére.
3/ Kommandó-entrópia
THE NAKED SPUR (Anthony Mann, 1953)
Amint a hagyományos westernekben felütötték fejüket a fejvadász-hősök, többé a gonosztevőkre vadászó csoportok sem voltak már olyanok, mint a nagykönyvben: a nemes közös cél aprópénzre váltásával feltárultak az egymásnak feszülő egyéni érdekek - Hawks klasszikus csapatépítéseit (Red River, Rio Bravo) kiszorították a Boetticher-féle széthulló közösségek (Ride Lonesome, Comanche Station), ahol mindenki egymás farkasa. A Mandalorian kommandó-epizódjainak (Gunslinger, Prisoner) legszebb előképe egy korai Anthony Mann-western, ahol elsőként jelent meg teljes pompájában ez a entrópia: a Csupasz sarkantyú háromfős vérdíj-csapatát úgy zilálja szét a foglyul ejtett bandita ravasz mesterkedése, akár a forgószél a ménest - felfedve valamennyiük Sötét Oldalát, amellyel végül csak egyikük képes leszámolni, a műfaj legmegindítóbb egyszemélyes párbaj-jelentében.
4/ Ölésre programozva
THE INVISIBLE BOY (Herman Hoffman, 1957)
Miután a harmadik Star Wars-trilógia jóformán minden faji, nemi és egyéb kisebbséget emancipált, a Mandaloriannak már csak a robotok maradtak: az IG-11 fejvadász-droid alakjával végre a géplények is megszabadulhattak az évszázadok alatt rájuk rozsdált sztereotípiáktól, legyen az hű cseléd (C-3PO), gonosz rém (IT-O) vagy kiskedvenc (BB-8). A "droidok semleges tükrei a programozóknak" alapfilozófia gyökerei az amerikai sci-fi aranykoráig nyúlnak: első képviselője Robby-robot, aki a Tiltott bolygó klasszikusában még csak a robotika alaptörvényeivel gazdagította az álomgyári gépember-ábrázolást, a spin-offot jelentő The Invisible Boy bizarr gyerekfilmjével azonban látványos érvet kínált a "természet kontra nevelés" vitában is. Betáplált programjától függően épp úgy megállja helyét a címszereplő bébicsőszeként, mint a gonosz MI parancsait követő harcosként vagy épp hősies megmentőként - csupán bumfordi, gömbcsuklós mechanikája terén marad el a modern IG-szériától.
5/ Space spin-off
CARAVAN OF COURAGE (John Korty, 1984)
Végezetül meg kell emlékezni arról a játékfilmről, amely elhozta a Star Wars-univerzumba a különféle rendhagyó folytatások - roppant jövedelmező - evolúciós stratégiáját (habár az "első SW-mutáció" büszke címét egy észbontó karácsonyi tévés különkiadás birtokolja). A Bátrak karavánja épp olyan precízen és célirányosan lőtte be magának a kiszemelt gyerekközönséget (Lucas-ék bébiszittere írta!), miként a Mandalorian az első generációs SW-fanok idősebb táborát: az Endor erdőbolygón ragadt kiskorú testvérpár célja az elhurcolt szülők megtalálása, fő fegyvere a mesevilág mágiája, segítőtársai pedig édi-bédi harcimackók, akik sokszoros hatványra emelik a Jedi visszatér cukiság-faktorát (lásd: bébi ewok!) A fantasy-be hajló space spin-off örökbecsű érdemeit nem csak egy villámgyors folytatás tanúsítja (Harc az Endor bolygón), de máig szívmelengető kézműves stoptrükk-látványvilága és igencsak aktuális "vissza a természethez" életszemlélete is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése