Cseppet sem meglepő, hogy az amerikai ponyvákért rajongó Godard vagy Truffaut pályájuk elején készített film noirt (Kifulladásig, Lőj a zongoristára), az már különösebb, hogy Visconti és Antonioni korai életművében is akad ebből a műfajból (Megszállottság, Egy szerelem krónikája)... azonban egy Tarkovszkij-noirt már mindenképp a saját szemünkkel kell látni, hogy elhiggyük. A nagy orosz mester még főiskolai évei alatt készítette el - egyik osztálytársával felesben - Hemingway híres novellája, a Bérgyilkosok rövidfilm-adaptációját (a műből korábban és később is készült egy remek hollywoodi nagyjátékfilm). A meglehetősen szoros feldolgozás két elszánt gyilkos feszült túszdrámája és egy megfáradt áldozat melankolikus bukástörténete - az amerikai díszleteket a sivár szovjet valósághoz igazítva, amely kedvéért Tarkovszkij azt is magára vállalta, hogy enigmatikus epizódszereplőként elfütyüli a korabeli Amerika hangja rádióadás egyik ismert dallamát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése