Godard és a romkom? Akiknek a nouvelle vague próféta és a műfajfilm bizarr kapcsolatáról elsőre az Alphaville dadaista disztópiája, a Made in USA felismerhetetlenségig torzított Richard Stark-gengsztertörténete vagy épp a Weekend statikus road movie-ja ugrik be, bizonyára nehezen tudják elképzelni Bolond Pierrot légyottját Sabrinával. Pedig a Párizs, ahogy látják című szkeccsfilmben épp ezt a randevút valósítja meg a mester, főszerepben egy szeleburdi párizsi lánnyal, akinek kínos malőr folytán választania kell a Montparnasse művésznegyedében élő ifjú szobrász és a Levallois munkásnegyedének korosodó karosszéria-lakatos mesterembere között. Halmozódó félreértések, frivol játékok, kétértelmű párbeszédek és bájos könnyedség: Billy Wilder talán több geget kihozott volna a mókás alapszituációból, Godard viszont belekódolt egy pazar szerzői ars poeticát a művészfilm és műfaji filmkészítés kibékíthetetlen ellentétéről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése