Nem egy sztárrendező akad, aki a fikció leheletfinom leple alatt filmet készített a publikumnak saját alkotói keserveiről a kezelhetetlen színészekkel, kaotikus stábbal és kegyetlen kenyéradókkal - legyen szó Truffautról (Amerikai éjszaka), Wendersről (A dolgok állása), Terry Gilliamről (The Man Who Killed Don Quijote) vagy akár Ben Stillerről (Trópusi vihar). Miért pont az első nagy hollywoodi szerző, Charlie Chaplin lenne a kivétel? Amiben az 1918-ban forgatott Filmkészítés kilóg a sorból, az a dokumentumfilm és fikció bájos keveréke: Chaplin frissen épült önálló stúdióját ünnepli meg ezzel a kis (ön)propagandafilmmel, amelyben éppen úgy helyett kapott egy álmokat teljesítő dzsinn, mint korabeli kedvenc színészei Edna Purviance-től Henry Bergmanig, a próbafelvételek képsorai mellé bekerülhetett egy korábban készült burleszk-jelenet az akkorra már halott Eric Campbell-lel (nem egy golfpályán verték agyon), sőt az alkotó saját sztár-státuszával is eltréfálkozik összemosva Charlie csavargó-gegjeit Chaplin napi munkájával. A kisfilm annak idején nem jutott el a mozgókép-színházakig, mivel a First National nem érezte piacképesnek, így aztán egy sötét széfben pihent, mígnem 1982-ben Kevin Brownlow filmtörténész jóvoltából végre a nagyközönség elé kerülhetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése