FilmTurista: Milánó

CSODÁTÓL A 9-ES KALIBERIG

Nem igazán pályázhat a legdekoratívabb itáliai városok toplistájára, mégis az olasz film aranykorában majdnem annyi remekmű készült Milánóban, mint Rómában, Velencében vagy Firenzében. Miközben Hollywood és a nyugat-európai filmstúdiók szívesebben válogattak a több száz- vagy akár ezeréves műemlékekkel zsúfolt városikonok közül, Lombardia északi iparcentruma megmaradt a helyi filmművészet rejtett kincsesbányájának, ahol a modernizmus nyitányán szinte az összes jelentős hazai auteur megfordult legalább egy film erejéig, hogy saját kiutat keressen a neorealizmus romjaiból. Az alábbi öt filmes (+ egy műfajos) listán következzenek időrendben a leghíresebb milánói mozifilmek és jellegzetes helyszíneik.

1/ Lambrate nyomornegyed
CSODA MILÁNÓBAN (Vittorio de Sica, 1951)
Ha Rómába vakációzni megy az ember, Velencében pedig a halállal randevúzik, akkor Milánóban csodát fog látni - mégiscsak egy olyan smaragdvárosról van szó, amely képes volt megtölteni fantasztikummal a neorealizmus kőkemény rögvalóságát, méghozzá a mozgalom lánglelkű csúcspontján. De Sica szívmelengető filmkomédiáját épp ezért elvtársai közül is sokan elutasították, akik nem tudták hová tenni a karvalylelkű kapitalista ingatlanmogul ellen fellázadó kültelki bódéváros társadalombíráló történetében a köztereken futkározó angyalokat, kényszer-áriázó rendőröket és persze a legendás seprűnyeles égbeszállást a főtér fölött egy jobb világ felé "ahol a jó napot tényleg azt jelenti, jó napot".

Csoda Milánóban (szinkron)

2/ Milánói Dóm
ROCCO ÉS FIVÉREI (Luchino Visconti, 1960)
Miután a Fehér éjszakák álombeli díszletvilágával Visconti látszólag búcsút intett a neorealizmus külvárosainak, három év múltán még egyszer, utoljára megmártózott a mélyszegénység éjsötét mocsarában. A vidékről Milánóba felköltözött szegény parasztfamília, a négy "apa nélküli Karamazov", epikus családtörténete sodró lendülettel mesél a címszereplők zűrzavaros küzdelmeiről, előbb a külvilággal, majd egymással - ahogy az indulatos társadalmi körkép átadja helyét egy viharos szerelmi melodrámának, tetőpontján a film híres szakítási jelenetével a milánói Dóm tetején, a lenyűgöző színészgárda két francia tagja, Alain Delon és Annie Girardot között.

Rocco és fivérei (szinkron)

3/ Edison-Volta székház
AZ ÁLLÁS (Ermanno Olmi, 1961)
Olmi sajnos a kevésbé ismert olasz filmművészek közé tartozik, noha a modernizmus hajnalán ő is izgalmas egyéni szemszögből értelmezte át, gondolta tovább a neorealista örökséget: 60-as évek elején készült filmjei szelíd humorukkal, ellesett életképeikkel és családi konfliktusaik intim megvilágításával bűvös kis rejtekutat jelentenek a cseh új-hullám berkeibe. Első nagyjátékfilmje, az önéletrajzi elemekben bővelkedő Az állás egyfajta milánói Fekete Péter, némi halkszavú mélabúval: fiatal hőse első botlásait mutatja be a pályakezdés rögös útján az Edison Volta cégnél, amelynek dolgozójaként, pénzéből, kameráival és helyszínein Olmi a filmet forgatta.

Az állás (angol felirat)

4/ Sesto San Giovanni
AZ ÉJSZAKA (Michelangelo Antonioni, 1961)
Antonioni már debütfilmjével, az Egy szerelem története neorealista noirjával tanújelét adta Milánó iránti vonzalmának, amelyről aztán kommunikáció-képtelenségről szóló filmtrilógiája középső darabjával, Az éjszakával írt csodás vallomást. Az életmű talán legszebb filmje alig 24 óra története egy urbánus értelmiségi házaspár életében, amelybe belesűrűsödik új románc, szakítás, halál - mindez egy modernizálódó előváros, a "Milánó Sztálingrádjának" csúfolt Sesto San Giovanni pusztuló, átalakuló negyedében. Miként azt a Felvonó a vérpadra Párizsa is tanúsíthatja, kevés dolog áll olyan jól egy nagyvárosnak, mint amikor Jeanne Moreau kószál faarccal utcáin: Antonioni húsz percet szentelt ennek az események - és teljes joggal.

Az éjszaka (szinkron)

5/ San Siro, Via Palatino 16.
TEORÉMA (Pier Paolo Pasolini, 1968)
Pasolini életművének legtalányosabb és legizgalmasabb remekműve kötődik Milánóhoz, amelynek különös meséjét azóta is számtalan országban és műfajban újragondolták és megmagyarázták, legyen szó hollywoodi romkomról (Hódító Adam), japán horrorról (Visitor Q), lírai film-eurotikáról (The Lickerish Quartet) vagy ozploitation szatíráról (The Dallas Doll). De talán legjobb, ha mindenki maga dönti el, ki lehet az a rejtélyes idegen, aki vendégségbe érkezik egy milánói nagypolgári családhoz, majd fokról-fokra a ház összes lakója beleszeret gyáros apától unatkozó nejig, lázadó kamaszfiútól vallásos cselédnőig, hogy aztán sutba dobják korábbi életüket. A film fő helyszínét jelentő villa mai napig eredeti formájában áll a központtól pár kilométerre, San Siro zöldövezeti negyedében - de kár becsengetni, nem nyitnak ajtót idegeneknek. 

Teoréma (régi szinkron)


+1 / Rendőr-főkapitányság, Via Fatebenefratelli 11.
POLIZIOTTESCHI-FILMEK
Egyetlen várost sem tiszteltek meg annyira kitüntető figyelmükkel a 70-es évek derekán fénykorukat élő olasz rendőr/gengszter-filmek, a hajdani neorealizmus társadalombírálatát brutális erőszakfilmekbe továbbörökítő poliziotteschi-k, mint Milánót - amit már az ékesen bizonyít, hogy örömest büszkélkedtek vele címükben is, a zsánerindító Banditi a Milanotól a Milano trema véres bosszúdrámáján, a Milano rovente bandaháború-filmjén, a Milano violenta túszejtős gengszterfilmjén és a Milano odia emberrabló-thrillerén át egészen a Milano: il clan dei Calabresi maffiafőnökének történetéig (aki egy veszett kísérleti patkány harapása után levadássza az életére törő riválisokat). Nehéz lenne egyet kiemelni a gazdag felhozatalból, de ha már elkerülhetetlen, talán az "olasz Melville"-nek becézett Fernando di Leo valamelyik kultikus alkotását lehetne, aki gyakran választotta Milánót makaróni-gengszterfilmjeihez. Mondjuk amennyiben híres Miliő-trilógiájának zárófilmjét lecseréljük az egy évvel később készült "mocskos zsaru"-filmjére, máris egy pompás Milánó-trilógia boldog nézői lehetünk: hol könnyekig hatódva a Milano Calibre 9 katartikus fináléján, hol körmünket rágva a La mala ordina elképesztő autós/gyalogos üldözésén, hol jogos elégtétellel figyelve az Il poliziotto é marcio bosszú-hadjáratát, amely honnan máshonnan indulhatna, mint a csodás Dóm teréről. 

Milano Calibro 9 (magyar felirat)
La mala ordina (angol nyelv)
Il poliziotto é marcio (angol nyelv)

Hétfői kisfilm 1.

MEN IN CRISIS (Woody Allen, 1971)

Woody Allen életművében kezdettől fontos szerepet játszott a mockumentary műfaja, már jóval azelőtt, hogy az áldokumetumok a vígjátékok mellett beosontak a horrorfilmek (Cannibal Holocaust), turnéfilmek (This is Spinal Tap) és posztapokalipszis filmek (The Atomic Cafe) világába. Afféle kispályás Orson Wellesként életműve során többször is elővette és tovább csiszolgatta: a Fogd a pénzt és fuss gengsztertörténetétől a Zelig kaméleonemberének fantasztikus kalandjain át a Világ második legjobb gitárosának zenész-életrajzáig. Az 1971-es Men in Crisis a korabeli politikai tévéportrék remekbe szabott paródiája, amelyben Allen merész húzással egyenesen Henry Kissinger alakját ölti magára - noha az egyetlen közös vonását a hírhedt (kül)politikai manipulátorral és elnöki szaktanácsadóval a szemüvege jelenti.

Men in Crisis: The Harvey Wallinger Story (magyar felirat!)

Nézzél inkább filmeket! - 1. rész.

NÁCIVADÁSZOK

A Hunters 10 részes bűnügyi sorozata nem csupán választott korszaka, a késő 70-es évek, és fő helyszíne, New York City okán idézi meg a revizionista hollywoodi thriller fénykorát: nem egy klasszikusából konkrétan merít, amelyek akkortájt különös előszeretettel fordultak a "bujkáló náci háborús bűnösök" tematika felé. Az alábbi ötös toplista tagjai számos központi motívumot tekintve méltó elődei az idei sorozatnak, miközben minőségi szempontból jócskán lekörözik - legyen szó rangos irodalmi alapanyagról, kiváló szerzői rendezőkről vagy épp színpompás színészi alakításokról. Bár adósok maradnak a friss opusz trendi hommage- és önreflexió-özönével (amelyekből annyi akad, mint kaucsukfába vésett horogkeresztből a paraguay-i dzsungelben), ezektől a mozifilmektől garantáltan a pisztolyához kapna valamennyi klozetnáci. 

1./ Nyámnyila fiúból ádáz nácivadász:
MARATON ÉLETRE-HALÁLRA (John Schlesinger, 1976)
A brit új hullámból indult filmművész Schlesinger (Hazudós Billy, Éjféli cowboy) első műfaji alkotása önmagában is elégnek bizonyulna a halhatatlansághoz: torokszorító atmoszférája, páratlan paranoia-szüzséje és kultikussá vált erőszak-jelenetei ("Biztonságos?", "Essen!") az évtized egyik legerősebb thrillerévé tették egy rendkívül erős mezőnyben. A beszédes nevű Babe tejbetök bölcsészhallgatóját náci gyémántcsempészek után nyomozó bátyjának rút és erőszakos halála keveri bele a "Weisse Engel" néven ismert szadista SS-orvos sötét ügyébe, amely során rendesen kikeményedik - ám egy életre elmegy a kedve az éjjeli kocogástól, idegen lányok felszedésétől a könyvtárban és mindennemű fogászati kezeléstől. 

Maraton életre-halálra (szinkron)

2./ Árja összeesküvés a dél-amerikai dzsungelekből:
A BRAZÍLIAI FIÚK (Franklin J. Schaffner, 1978)
A hátborzongató misztikus thrillereiről elhíresült Ira Levin (Rosemary gyermeke, Stepfordi feleségek) bestseller regényéből vászonra írt filmcsemege vitán felül a műfaj történetének legelképesztőbb konspirációjával lepi meg nézőjét, amely mögött maga Doktor Joseph Mengele áll. Magányos, ám megfélemlíthetetlen ellenfele a Simon Wiesenthalról mintázott Ezra Lieberman: egy bécsi nácivadász bácsi, aki hajmeresztő nyomozása végén nemcsak  az idős Mengelével keveredik borzalmas bunyóba, de meggyűlik a baja a 70-es évek legnácibb állatfaját jelentő dobermanokkal... és a rejtélyes címszereplők egyikével is. 

A brazíliai fiúk (szinkron)

3./ Hatalomba beépült hajdani hóhérok és Hitler-hívek:
ODESSA ÜGYIRAT (Ronald Neame, 1974)
Frederick Forsyth feszült kémregénye a neves író szerint nagyrészt valós eseményekre épült, amit mi sem bizonyít ékesebben annál, hogy a főgonosz modelljét jelentő Eduard Roschmann rigai gettó-parancsnokot a filmadaptáció buktatta le - így ez az egyetlen mű a listán, amely maga is nácivadásznak számít. Roschmann vériszamos nyomába egy ifjú hamburgi újságíró ered, akit egyéb ok is hajt a történelmi igazságtételen túl, ezért aztán a Moszad segítségével beépül a náci mozgalom továbbélését szolgáló, nagy hatalmú Odessa-szervezet soraiba és bokros teendői mellett például megóvja Izraelt egy egyiptomi bubópestis-rakétatámadástól. 

Az Odessa dosszié (új szinkron)

4/ Mindenki kétkulacsos (főleg ha szőke nő)
THE SALZBURG CONNECTION (Lee H. Katzin, 1972)
Hogy mi történik, ha Petrocelli ügyvéd salzburg-i vakációján belekeveredik egy titokzatos náci láda után folyó gyilkos hajszába, amelyben egyaránt részt vesz a tanácstalan Anna Karina, az elsőfilmes Klaus-Maria Brandauer, az überárja Udo Kier és a filmtörténet bizonyosan legszőkébb Kettős Ügynök Barbie-ja? A válasz: a filmtörténet bizonyára legrosszabb nácivadász-thrillere, amely ugyanakkor tele van bizarr és bűnös örömökkel, legyen szó síliftes likvidálásról, lovaskocsis követésről és inverz autós üldözésről; a korabeli Hollywood összes kedvenc formai truvájának csúcsra járatásáról (freeze frame-től lense flare-ig); valamint egy olyan bravúrosan csavaros cselekményről, amelyet nem csak a nézők, de a szereplők sem igazán tudnak követni. 

The Salzburg Connection (eredeti nyelv)

5/ Halálos sakkjátszma, utolsó bábuig
A HOLCROFT-EGYEZMÉNY (John Frankenheimer, 1985)
Michael Caine egyfajta acélos zárójelként indítja és zárja a "bújkáló náci bűnösök"-tematika fénykorát: 1966-ban a Temetés Berlinben című Harry Palmer-kémfilmmel, majd közel 20 évvel később a kémregény-király Robert Ludlum egyik bestsellerének melodrámai magasságokba csapó adaptációjával, amelyet Új-Hollywood legnagyobb paranoia thriller-szerzője, John Frankenheimer (Mandzsúriai jelölt, Másolatok, Fekete vasárnap) készített el, a rá jellemző sötét szürrealitással. Sir Michael gyanútlan jenki építészként, váratlan atyai örökség folytán keveredik bele egy kíméletlen Negyedik Birodalom-építő társasjátékba, ahol menet közben is változnak a szabályok és egyetlen báburól sem biztos, feketében vagy fehérben játszik.

A Holcroft-egyezmény (szinkron)